Mindkét mérési ellenállás meghatározására szolgál. A vizsgált anyag fajtáját tekintve különböznek egymástól, ami a mért értéktartományban nyilvánul meg.
Elektronikai alkatrészek esetében ez az értéktartomány a töredék Ohm értékektől legföljebb a megaohmos [MΩ] nagyságrendig terjedhet.
A szigetelési ellenállás (átütési szilárdság) esetében viszont ez az érték legtöbbször már gigaohmokban [GΩ] van kifejezve.
Ahhoz, hogy ilyen nagy elektromos ellenállás egyáltalán mérhető legyen, egyértelműen lényegesen nagyobb mérőfeszültségek alkalmazása szükséges, mint a klasszikus ellenállásmérések esetében. Ez a feszültség általában a 100 VDC - 1000 VDC tartományba esik, és nem használható részegységek ellenállásméréséihez, mert azokat tönkretehetné.
Természetesen, ilyen magas feszültség előállítása egy kis mérőműszerben csak egy sor további követelmény teljesítésével oldható meg, melyek elsősorban a készülékház kialakításával és a felhasználó biztonságával kapcsolatosak.