DIGITÁLIS LELKŰ ESZKÖZÖK

Ország: Lengyelország

A EN61010 szabvány segít a készülék kiválasztásában

A professzionális mérőeszközöket olyan szabványok szerint kell gyártani, melyek meghatározzák a megengedhető felhasználási területeket.

Európában a mérőműszerekre, mérőkellékekre valamint automatikai eszközökre és laboratóriumi berendezésekre kötelezően alkalmazandó szabvány a EN 61010.

A EN 61010 szabvány előírásai

Az elektromos mérőműszerek, automatikai rendszerek, laboratóriumi berendezések és tartozékaik biztonsági kérdéseire vonatkozó EN 61010-1 szabvány legújabb verziója 2011-ből származik. Ez lépett az 1999 és 2004. évi szabályozások helyébe. A szabvány IEC 61010-1 jelölésű első verzióját a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC - International Electrotechnical Commission) dolgozta ki. Ez képezi az országos jogszabályok alapját az USA-ban, Európában és Lengyelországban is. A EN61010-1 az említett nemzetközi iránymutatásokon alapul, ezért tartalma és követelményei azonosak gyakorlatilag az egész világon érvényes szabványokkal.

Azok számára, akik mérőműszereket terveznek beszerezni, a EN 61010 szabvány első része kulcsfontosságú.

A szabvány előírásai ugyanakkor magukba foglalják a mérésekre és mérőkör vizsgálatokra vonatkozó részletes követelményeket is, vagyis ezek az előírások nem magukra a mérőműszerekre, hanem azok környezetére fókuszálnak. Ki kell emelni, hogy a EN 61010-1 szabvány kisfeszültségű berendezésekre vonatkozik, vagyis, amelyek rendeltetésük szerint 1000 V alatti feszültséggel üzemelnek.

Biztonsági kategóriák a EN 61010 alapján

A EN 61010-1 szabvány keretein belül fontos szerepet töltenek be az egyes biztonsági kategóriák. Ezek mindenekelőtt attól a távolságtól függenek, ami mérőberendezés és az energiaforrás között van. Nagyobb távolságok esetén biztonságosan kezelhetünk alacsonyabb kategóriájú követelményszintnek megfelelő műszereket is, mert ilyenkor kisebb feszültségáthúzásból eredő kockázat.

A EN 61010-1 alapján az egyes berendezések kategorizálása a követelmények alapján:

  1. kategória I kizárólag elektronikai vizsgálatokra szolgáló eszközök, melyek nem kerülnek kapcsolatba nagy energiákkal.
  2. kategória II, olyan berendezések melyek már egyfázisú energiavételező eszközök vizsgálatához is használhatóak, vagyis mindennemű kisteljesítményű háztartási és ipari elektromos fogyasztóhoz és hordozható eszközökhöz.
  3. kategória III és IV, olyan műszerek, melyek használhatók villamos hálózati mérésekhez is** - az alábbi korlátozásokkal, legfeljebb, mint:
    • szimpla védelemmel ellátott aljzatok és áramkörök
    • nem védett aljzatok, melyek legalább több mint 10 méterre vannak elhelyezve kategória III-ba eső áramforrástól.- nem védett aljzatok, melyek legalább több mint 20 méterre vannak elhelyezve kategória IV-be eső áramforrástól.

A használhatóság biztonságát tekintve sokkal nagyobb szabadságot nyújtanak a kategória III követelményeit teljesítő mérőműszerek. Ezek használhatók három- és egyfázisú hálózatokban, beleértve az elosztószekrényeket és a világítási áramkörök (ipariak is) ellenőrzéseit is..

A gyakorlatban ezek az eszközök minden beltéri villamos méréshez használhatók, ha ez a belső tér nem villamos elosztó helyiség. Alkalmasak tetszőleges fajtájú munkavégzésre ipari munkahelyeken és lakóépületekben. Vizsgálhatók velük bekötő szerelvények, többfázisú motorok, de akár CAN bus rendszerek és gyárakban lévő betáp vezetékek is.

A legmagasabb IV kategória-ba tartozó eszközökkel már vizsgálhatók a kommunális elosztók háromfázisú áramkörei és a **kültéri vezetékek is.

Az ezen kategória követelményeit kielégítő berendezések már alkalmasak az alábbiak kiértékelésére is, úm.:

  • alapvető túlterhelési védelem,
  • épületek és elosztótáblák között csatlakozások
  • légvezetékek és földkábelek, feltéve hogy ezek alacsony feszültségű installációk.

Feszültség limitek

Egy adott mérőberendezés biztonsági kategóriájának meghatározásán túl, a gyártónak meg kell adnia azt a feszültség tartományt is, amely az adott kategóriával kötelezően együtt jár. Ez összefüggésben van a műszereknek pont azzal a tesztelési módszerével, ami a kategória besorolástól és a deklarált maximális üzemi feszültségétől függ.

Öt különböző üzemi feszültség értéket (állandó vagy effektív értéket véve) fogadtak el, úm.: 50 V, 150 V, 300 V, 600 V és 1000 V. A mérőműszerek döntő többségének megtervezése és bevizsgálása mégis inkább 600 V és 100 V értékű feszültségek figyelembevételével történik.

Egy konkrét kategóriájú mérőberendezés adott üzemi feszültségre vonatkozóan akkor elégíti ki a követelményeket, ha sikeresen teljesítette a feszültség-áthúzási teszteket. Ezeknek a teszteknek a 600 V és 100 V feszültségekre vonatkozó paramétereit az 1. táblázatban gyűjtöttük össze. Mint látható, minél magasabb egy kategória, annál magasabb a csúcsimpulzus-feszültség és annál alacsonyabb az energia-forrás ellenállása ugyanazon üzemi feszültségek esetén.

1. táblázat Teszt-impulzusok paraméterei a EN61010-1 szabvány kategóriáitól és üzemi feszültségértéktől függően

Biztonsági kategória Üzemi feszültség Áthúzási csúcsimpulzus feszültsége Forrás rezisztencia
Kat. I 600 V 2500 V 30 Ω
Kat. I 1000 V 4000 V 30 Ω
Kat. II 600 V 4000 V 12 Ω
Kat. II 1000 V 6000 V 12 Ω
Kat. III 600 V 6000 V 2 Ω
Kat. III 1000 V 8000 V 2 Ω
Kat. IV 600 V 8000 V 2 Ω

Összegzés

Egy mérőműszer és tartozékainak megválasztásakor el kell gondolkoznunk azon, hogy milyen feszültségek méréseihez és milyen körülmények között fogjuk azt használni. Emlékeznünk kell arra, hogy a tartozékok biztonsági kategóriájának is legalább olyan szintűnek kell lennie, mint magának a mérőeszköznek.

A leguniverzálisabban használható készülékek a III és IV kategóriába éső berendezések. Ezek a kategóriák ugyanis magukban foglalják az elektrotechnikával és elektronikával kapcsolatos munkák többségét. Hozzá kell tenni, hogy a IV kategória berendezései némileg drágábbak a III kategóriás műszerektől.

Az előre látható alkalmazási terület szerint történő helyes műszer kiválasztás tehát kulcsfontosságú, annak érdekében, hogy teljes mértékű biztonsággal használhassuk a berendezést.