Mik a túlfeszültségek keletkezésének okai és milyen főbb típusaik vannak?

Az elektromos hálózatokban keletkező túlfeszültségek két csoportra oszthatók.

• belső túlfeszültségek,
• külső túlfeszültségek.

A felosztás azon az alapon történik, hogy milyen okokra vezethetők vissza.

A belső túlfeszültségek az elektromos berendezés belsejében alakulhatnak ki pl. áramok átváltásakor, üzemzavar vagy hirtelen bekövetkező terhelésváltások esetén. Ezek még tovább feloszthatók az alábbiakra:

• kapcsolási túlfeszültségek, melyek terheletlen vonalak be- és kikapcsolásakor lépnek fel, de bekövetkezhetnek a rövidzárlatok automatikus likvidálása esetén is;
• eseti túlfeszültségek, melyek hirtelen terhelésváltozás hatására keletkeznek;
• zárlati túlfeszültségek, földzárlat esetén;
• rezonáns túlfeszültségek.

A másik főcsoport az ún. atmoszferikus túlfeszültségeket foglalja magában, melyeket a környezetben lejátszódó folyamatok váltanak ki – ami gyakorlatilag a légköri kisüléseket jelenti. Ezeket a berendezéstől mért távolságuk alapján oszthatjuk fel. Legerősebbek az elektromos hálózatot közvetlenül érő villámcsapások, majd a hálózat közelében lejátszódó villámcsapások a következőek a sorban. Kisebb jelentőségűek a légtérben, a felhők közötti kisülések által okozott túlfeszültségek melyek természetesen annál erősebbek, minél közelebb vannak az elektromos hálózathoz. Atmoszferikus eredetű túlfeszültséget rádióhullámok is kiválthatnak.

A túlfeszültségeket feloszthatjuk az alapján is, hogy mennyi ideig tartanak, így lehetnek impulzus jellegűek vagy hosszantartóak is.