Kötelezően alkalmazandó jogszabályok határozzák meg a különböző helyiségek megvilágításaival szemben támasztott követelményeket. A mesterséges megvilágítások vizsgálatai során az alábbi tényezőket veszik figyelembe:
Az európai szabványok konkrét fényerősség értékeket írnak elő a különböző használatú helyiségekre. Például, az iskolai tantermekben ez az érték 300 lx körüli, laboratóriumokban 500-100 lx közötti, kórházi műtőkben pedig 1000 lx feletti kell, hogy legyen. A fényerősségméréseket fluxméterek segítségével végzik a munkafelületek síkjában egyenletesen – rendszerint 1m-ként – kiosztott pontokban.
Az emberi látómezőn belül jelentkező túl nagy fénysűrűség-beli különbségek akár elvakítást is okozhatnak, ami jelentősen megnehezíti a tárgyak felismerését. Problémát okozhat a fénylüktetés is, ami storboszkóp hatáshoz hasonló érzékelést idézhet elő.
Fontos tényező a színvisszaadás képessége is. Egy tipikus izzószálas villanykörte által visszaadott színek melegebbek és természetesebbek az emberi szem számára, mint hagyományos fénycsövek által szolgáltatott rendszerint hidegebb fényszín. Diódás világítás esetén nagyon sok függ az alkalmazott diódák típusától.
A jó és univerzális helyiségvilágításnak olyan fényforrásokon kell alapulnia, melyek a látható tartományon belül a természetes napfényhez legközelebb álló fénysugarakat bocsátanak ki magukból.